Mit művelne egy totális áramszünet Európával? Utánakérdeztünk!

Délnyugat-Európát súlyos áramszünet bénította meg a hét elején. De mi történne, ha az egész kontinensen és tartósan bekövetkezne egy nagy áramszünet?

Egy totális és tartós áramszünet Európában – amit gyakran „blackout”-nak vagy „grid down” forgatókönyvnek is neveznek – rendkívül súlyos és összetett következményekkel járna. 

– kommunikáció, közlekedés, vízellátás, élelmiszer-ellátás, egészségügy, bankrendszer és a többi. Az alábbiakban egy napról napra haladó forgatókönyvet olvashatunk, a kérdéseinkre válaszoló ChatGPT alapján, amely bemutatja, hogy mi történne egyénileg és társadalmilag, ha az áramellátás teljesen és tartósan megszűnne Európában.

I. Egy totális és tartós európai áramszünet forgatókönyve

1. nap: A sokk és tanácstalanság

Egyéni szinten:

Otthonokban kialszanak a fények, leáll a fűtés/hűtés, nem működik a wifi, mobiltelefonok térerő nélkül maradhatnak.

A legtöbben először hibára vagy átmeneti zavarra gyanakodnak.

A háztartási élelmiszerek még elérhetők, a hűtők hőmérséklete azonban romlani kezd.

A liftekben rekednek emberek, közlekedési lámpák nem működnek – városokban balesetveszély alakul ki.

Társadalmi szinten:

A kórházak áramfejlesztőkre kapcsolnak, de ezek csak néhány napig képesek működni.

A tömegközlekedés, vonatok, metrók leállnak.

A média (TV, rádió, internet) megbénul vagy csak akadozva működik.

Az emberek elkezdenek tömegesen érdeklődni a helyzetről, de információhiány alakul ki.

2. nap: Pánik kezdete és felismerés

Egyéni szinten:

Kezd kiderülni, hogy ez nem átmeneti zavar.

A telefonok lemerülnek, és nincs hogyan tölteni őket.

Akiknek van generátoruk, ideiglenesen működtetni tudnak eszközöket, de az üzemanyagkészlet véges.

Társadalmi szinten:

Az ATM-ek, bankkártyás fizetés megszűnik, csak készpénz számít – de az is nehezen hozzáférhető.

A vízszolgáltatás akadozik – a vízszivattyúk nem működnek elektromosság nélkül.

A sürgősségi szolgálatok túlterhelődnek, kommunikációs rendszerük részben megbénul.

Elkezdődik a hivatalos vészhelyzeti kommunikáció rádión keresztül, ha még működik.

3–5. nap: Kritikus infrastruktúrák összeomlása

Egyéni szinten:

A háztartási élelmiszerkészletek fogyóban – a hűtött/fagyasztott ételek megromlanak.

Az emberek kezdenek kutatni alternatív vízforrások után (kutak, patakok).

A nagyvárosokban elszabadulhat a pánik, fosztogatások kezdődhetnek.

Társadalmi szinten:

Az egészségügyi rendszer összeomlik. Műtétek, dialízis, hűtött gyógyszerek elérhetetlenné válnak.

A szennyvízkezelés akadozik – fertőzésveszély nő.

Az élelmiszer-ellátó lánc megszűnik. Nincs szállítás, nincsenek nyitva tartó boltok.

A rendőrség és katonaság mozgósításra kerülhet, kijárási tilalmak léphetnek életbe.

6–10. nap: Alkalmazkodás vagy anarchia

Egyéni szinten:

A túlélési készségek kerülnek előtérbe: vízforralás, tűzrakás, tartós élelmiszer felkutatása.

Falusi, vidéki területeken könnyebb a túlélés – kiskertek, kút, tűzifa előnyt jelent.

A városi lakosság helyzete súlyosbodik – tömegek indulnak el vidékre.

Társadalmi szinten:

Átmeneti önkormányzati, közösségi rendszerek alakulnak ki – közös főzés, vízgyűjtés.

A kormányok szükségállapotot hirdethetnek, nemzetközi segítséget próbálnak kérni (ha van kihez).

11–30. nap: Humanitárius katasztrófa

Egyéni szinten:

Akik nem tudtak felkészülni, vagy nem rendelkeznek vidéki kapcsolatokkal, életveszélybe kerülhetnek.

Betegségek, alultápláltság, kiszáradás gyakori.

A fizikai erő, közösségi összefogás és erőforrásmenedzsment válik kulcsfontosságúvá.

Társadalmi szinten:

Európa gazdasági és politikai szerkezete gyakorlatilag megszűnik működni.

A humanitárius segélyszállítmányok irányítása csak katonai és nemzetközi szervezetek révén lehetséges.

***

II. Az egyén és a társadalom pszichológiai reakciók egy tartós áramszünetre

Egy totális és tartós európai áramszünet nemcsak technológiai vagy politikai, hanem mély pszichológiai krízis is lenne, amely egyénileg és társadalmilag is extrém stresszreakciókat válthatna ki. A pszichológia erre több elméleti és empirikus válasszal is rendelkezik, különösen a katasztrófapszichológia, a tömegpszichológia, a krízislélektan és a traumapszichológia területén.

Következik, hogy milyen reakciók várhatók időben és szintenként, és milyen pszichológiai folyamatok állnak mögöttük.

1. Egyéni szintű pszichológiai reakciók

A katasztrófahelyzetek klasszikus pszichológiai feldolgozását a következő fázismodellek írják le (pl. Raphael, 1986; Myers & Zunin, 2000):

Ütés (shock) fázisa – az első órákban, napokban:

Kognitív disszonancia, bénultság, irracionalitás.

Az emberek „normálként” próbálnak viselkedni irracionális körülmények között („majd visszajön az áram”).

Időérzékelés, döntésképesség gyengül.

Reakciós fázis – 2–5. nap:

Düh, szorongás, bűntudat („miért nem készültem?”), pánik.

Az emberek információéhsége extrém módon megnő – ez hozza elő a pletykák, álhírek gyors terjedését.

Feldolgozás (adaptációs) fázis – 1–3 hét:

Akik képesek, azok elkezdik alkalmazni túlélési stratégiáikat.

A reziliencia (lelki ellenállóképesség) és a tanult tehetetlenség (Seligman) közötti különbségek meghatározóvá válnak: ki omlik össze, ki aktív marad.

Újjáépítési fázis – hónapokkal később:

Hosszú távon vagy megerősödés (posttraumás növekedés), vagy tartós PTSD, apátia, cinizmus alakulhat ki.

Típusos egyéni reakciók:

Akut stresszreakciók: álmatlanság, testi tünetek, fóbiás reakciók (pl. sötétségtől való rettegés).

Pánikvásárlás, agresszív védekezés, paranoid gondolatok: az emberek hajlamosak „mindenki más ellen” gondolkodni.

Depresszió és lemondás: különösen az idősek, egyedülállók, pszichés betegségben szenvedők körében.

2. Társadalmi szintű pszichológiai hatások

Tömegpszichológia – amikor az egyén viselkedése megváltozik a csoportban

Deindividualizáció (Zimbardo): egyén elveszti saját erkölcsi mércéjét a tömegben → megnőhet az erőszakos, fosztogató viselkedés.

Kontrollvesztés és pánikreakciók: amikor az alapvető rendszerek (áram, rendőrség, élelmiszer) összeomlanak, a bizalom a társadalmi rendben megszűnik.

Bűnbakkeresés: megerősödik az ellenségkép-keresés („a politikusok, a migránsok, a technológia hibája”).

Csoportkohézió is kialakulhat: kisközösségek összefognak, szolidaritás, altruizmus, kollektív megküzdés is megjelenhet – főként kisebb, személyes hálózatokban.

Társadalmi trauma és kollektív PTSD

Hosszú távon: bizalomvesztés a rendszerben, társadalmi apátia, cinizmus, társadalmi fragmentáció.

***

III. Az országok és az Európai Unió reakciói

A totális európai áramszünet (például kibertámadás, szabotázs vagy rendszerszintű technológiai hiba miatt) nemcsak technikai, hanem mélyen politikai és stratégiai kihívás is lenne. Itt a reálpolitikai megközelítés lényege: ki mit nyerhet vagy veszíthet, és hogyan viselkednek az államok a saját érdekeik mentén, akár az európai szolidaritás rovására is.

Lássuk, mi történne nagy vonalakban a főbb szereplők részéről:

Európai Unió – koordinációs csapdahelyzet

Intézményi bénultság: Az EU központi szervei (pl. Európai Bizottság, Tanács) jórészt Brüsszelben működnek, és az adminisztratív gépezet digitálisan függ az infrastruktúrától. Teljes blackout esetén ők is megbénulnak – nincs elektronikus kommunikáció, nem működnek a szerverek, nem elérhetők a tagállamok közti online mechanizmusok.

Késleltetett válasz: A döntéshozatal lassú és konszenzus-alapú, ami egy gyorsan súlyosbodó krízis esetén bénító. Hasonló a Covid-válság kezdetéhez, de annál jóval súlyosabb.

Tagállami dominancia: Az EU válsághelyzetben nem szuverén állam, nem rendelkezik katonai erőkkel, belbiztonsági szervezetekkel vagy közvetlen erőforrás-elosztó képességgel. 

Németország – gazdasági óriás, technológiai sebezhetőség

Rendkívüli sebezhetőség: A német ipar, különösen az autó- és vegyipar, totálisan elektromosságfüggő. A lakosság többsége urbanizált, nagyvárosi környezetben él. A blackout társadalmi robbanással fenyegethet.

Felkészültség: A német szövetségi kormány már évekkel ezelőtt készített vészhelyzeti forgatókönyveket (pl. BBK – Bundesamt für Bevölkerungsschutz und Katastrophenhilfe). Ezekben szerepel, hogy minden háztartás 10 napos önellátásra készüljön. Ennek ellenére valószínűleg a hadsereg (Bundeswehr) bevetésére kerülne sor a közrend fenntartására.

Politikai kihívás: Egy ilyen helyzetben a radikális politikai erők megerősödhetnek – a biztonságérzet elvesztése politikai fordulatot eredményezhet.

Franciaország – központosított állam, atomerőmű-függés

Stratégiai előny és hátrány: Franciaország az egyik legnagyobb atomerőmű-hálózattal rendelkezik Európában. Elméletileg jobban tudná stabilizálni saját hálózatát, ha a blackout nem érinti magukat az erőműveket. De ha a hálózat is sérül, a reaktorokat is le kell állítani biztonsági okokból.

Politikai válasz: Franciaország gyorsan bevetné a katonaságot (Opération Sentinelle) a közrend védelmére. 

Uniós koordinációban szkeptikus: Franciaország inkább a saját határai és befolyási övezetei (frankofón Afrika) felé fordulhat.

Olaszország – belső instabilitás, déli sebezhetőség

Földrajzi különbségek: Északon iparosodott, jobban ellátott területek; délen gyengébb infrastruktúra és már most is társadalmi feszültségek.

Állami válasz: Gyors helyi összeomlás lehet, különösen a dél-olasz régiókban. A központi állam gyenge, a lakosság nagyobb arányban kényszerülhet önszerveződésre.

Fenyegetés: maffia és illegális struktúrák megerősödése. Az üresen hagyott hatalmi vákuumot a szervezett bűnözés gyorsan betöltheti.

Lengyelország és a V4-ek – nacionalista válaszreakciók

Gyors lezárás: Ezek az államok azonnal lezárnák határaikat és befelé fordulnának. A nemzeti szuverenitás védelme prioritás lenne, az EU vagy NATO szerepvállalását korlátozottan fogadnák el.

Félkatonai szervezetek aktiválása: A lengyel hadsereg, civilvédelmi szervezetek gyorsan mozgósításra kerülnének.

Migráció-ellenes politika: 

Egy hónap után: Új rend vagy teljes káosz

Két fő forgatókönyv körvonalazódik:

1. Koordinált újrarendeződés:

Kormányok és nemzetközi szervezetek átvállalják a rend helyreállítását.

Helyi közösségek önellátó rendszereket építenek ki.

Az elektromos hálózat újjáépítése elkezdődik, de évekbe telhet.

2. Tartós összeomlás:

Az államrend megszűnik, milíciák, bűnbandák veszik át a hatalmat egyes térségekben.

Visszatérés a „preindusztriális” életmódhoz: barter, önellátás, fegyveres védelem.

Európa sötét korszakba zuhan.

Nyitókép: illusztráció